Ez az egész úgy indult, hogy megtetszett ez a zene, és valaki felajánlotta, hogy szívesen megszerez nekem bármilyen filmet, amit szeretnék. Itt jött a képbe a Requiem for a dream...
Igen, mint írtam, csak a zenéje tetszett meg - hát akkor miért ne nézzem meg a filmet is? - gondoltam, és hamarosan már a kezemben is volt a DVD. Kicsit persze utánaolvastam a filmkatalóguson, nem egy új film, 2000-ben készült, (a leírásából nem sok jött le) de az feltűnt, hogy mindenki csak dícséri. Optimistán ültem neki a filmnek.
Fogalmam sincs, milyen kategóriába lehetne sorolni, a legtöbb helyen drámát olvastam, de egy 16os karikát mindenképpen megérdemelne.
A történet két cselekményszálon fut, amik helyenként összefonódnak, mindkettőt a drogok kapcsolják össze. Egy elrettentő mű akar lenni a káros szenvedélyekről és nagyon is hatásos. Mindent reálisan, mondhatni túlságosan is keményen mutat be, talán épp ezért olyan megrázó: a kezdeti fellelkesülést, aztán a hiányérzetet és a túladagolást - majd annak következményeit...
Hogy ajánlom-e a filmet?
Az biztos, hogy mégegyszer nem nézném meg. Miután vége lett, úgy éreztem magam mint akit rendesen fejbekólintottak. Nem könnyen emészthető, hihetetlenül sokkoló film, de az biztos, ha egyszer megnézetnék a diákokkal az iskolában, elmenne a kedvük a drogoktól. Egy életre.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Fodri · http://aprochef.blog.hu/ 2010.01.30. 14:42:32
enna · http://firkaszok.blog.hu/ 2010.01.30. 18:44:59
Utolsó kommentek