Ez a film, ami a 16. helyen van az IMDB toplistájában, 1999ben készült David Fincher rendezésével és Brad Pitt ill. Edward Norton főszereplésével.
Az egész film első látásra egy közönséges akciófilmnek tűnik, de ha pontosabban átgondoljuk a mondandóját, akkor rádöbbenünk, hogy bizony nagyon mély értelme van. Egy nagyon komoly társadalomkritikát tár elénk, valami olyasmit mint Orwell 1984e, igaz, itt nem emberek szabályoznak meg minket, hanem a pénz. És, igen, ez a valós élet.
A narrátor, kinek nevét nem tudjuk, egyszerűen tengeti unalmas életét az egyik nagy autógyárnál dolgozva. Szinte mindene megvan, szép lakása, szép bútorokkal és szép ruhákkal. Nem szenved semmiben sem hiányt. Mégis, valamiért nem tud aludni. Ennek hatására önsegítő szakkörökre kezd el járni, majd miután felbukkan Marla Singer (Helena Bonham Carter), ezt is abbahagyja. Munkafüggővé válik, majd egy szép napon, miután felrobban a lakása, megismerkedik egy vadidegennel, Tyler Durdennel (Brad Pitt). Tyler a karakterét tekintve egy anarchista, nihilista vezéregyéniség, kinek pszichopatikus hajlamai vannak. Hamarosan megalapítanak egy klubbot, aminek az a célja, hogy a valós élet normális emberiből, hogyan lesznek pillanatok alatt vérszomjas küzdőgépek. Majd mikor ez sem elég, megalakul a Káosz Brigád nevű terrorszervezet és elkezdődik az anarchia…
A film mondandójára, főleg Tyler szónoklataira érdemes nagyon odafigyelni, és átgondolni, vajon mi is az amit mi életnek nevezünk…
Chris Deviant
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Utolsó kommentek