Oly sokat gondolkodok olyan dolgokról, amiknek talán nincs jelentősségük, de bármikor bekövetkezhetnének. Mert bármikor történhet egy baleset, amelynek során elveszthetjük valamelyik olyan érzékünket, amely életünk során eddig jól működött. Nem jogszerű, de érdemes belegondolni mi lenne akkor, ha ez megtörténne. Had osszam meg veletek az én gondolataimat ezekről.
(a fotó címe: I don't care)
Szaglás
Talán a "legenyhébb" büntetés lenne Istentől, ha ezt venné el tőlünk, és ha választanunk kellene, ezt választanánk. Mitől válnánk meg? Megválnánk azon apró örömöktől, hogy mondjuk süteményt, kellemesen tiszta levegőt élvezhessünk, de párunk csábító illatát se tudnánk érezni. Ezek mellett nem éreznénk a veszélyt, ha mondjuk mérges gázt lélegeznénk be, közben olyanokat szippantunk, mintha levegőt szippantanánk. Azonnali halál. Viszont az ilyen betegségben szenvedőknek ettől kell félni legkevésbé, hisz léteznek a fentebb lévő képen lévő maszkhoz hasonló eszközök, amivel a mérges gázok nem kerülnek légkörünkbe.
Ízlelés
A kulináris élvezetek halmozása az, ami többek között leginkább jellemző a XXI. század emberére. Mindegy mi az, csak finom legyen, és laktató. Ha megválnánk ettől az érzékünktől, az evés nem jelentene örömöt, szóval csakis azért eszik, mert üres a gyomra. Azt hiszem az éhséget a finom ételek iránti vágy is okozza, tehát valószínüleg aki nem tud ízlelni, az nem éhes - szomjas az esetleg lehet, kivéve ha a beteg én vagyok. *továbbszürcsöli a teáját*
Fennállhat hasonló veszély mint a szaglásnál - hogy olyat eszünk, amin normális esetben éreznénk hogy nem egészséges és tudatosan leállnánk vele. Ez ellen ők sajnos nem tudnak védekezni... nekik csak azt ajánlom, ne egyenek kakit. Ez a legbiztosabb.
Hallás
A kommunikáció igen nehézkes lenne, ha nem hallanánk semmit. Nem hallanánk zenét, se egyéb kellemes dolgokat, mint madárcsicsergés, szél susogása. Veszély leginkább az utcán lesne ránk, ha át akarnánk mondjuk kelni az úttesten, esetleg egy sötét utcán megtámadnának minket. Ha némák is lennénk mellette, segítségért se tudnánk kiáltani.
Viszont (!) valamelyik filmben volt, hogy egy süket csávóval kötözködtek, az meg egy táblára azt írta: "A süketségben az a legjobb, hogy leszarhatom a seggfejeket". Ergo, ha napközben beszólnak az utcán, nem zavarnak.
Látás
Ez az az egy, aminek elvesztésébe belegondolni se tudok. Személy szerint én a saját szobámban se tudok úgy közlekedni csukott szemmel, hogy ne botoljak meg valamiben, esetleg ne menjek neki semminek. Mondjuk az én szobámban közrejátszik egy kicsit a rumli is, de a lényeg, hogy a teljes koordináció, esetleg hogy tudjam hol a fenében vagyok, ez volt az ami számomra közel lehetetlen volt akkor. Azt hiszem ennek az elvesztése okozná a legnagyobb fejtörést - szó szerint.
Tapintás
Ennek az elvesztése magába foglalja még, hogy nem érezzük a hideget és meleget, nem érzünk fájdalmat, nem érezzük a záróizmok ernyedését, ergo szinte minden rosszat, amit el tudunk képzelni. Bár belegondolva szerintem csak öröklődéssel jöhet ez létre. Aki ilyen betegségben szenved, talán nagyobb veszélyben van, mint az eddig felsoroltak
Ezek lennének, ha csak az egyik érzékünket vesztenénk el. De mi lenne, ha mindegyiket elvesztenénk valahogy, és hátralévő életünket így kéne leélni? Szeretnénk-e így élni? Csak mert elég nehéz lenne ezt tudatni ilyen állapotban a külvilággal. Senkinek se kívánnám...
Egy szó mint száz, kerüljük a helyzeteket, amik egyes érzékszerveink bénulásával, vagy teljes elvesztésével járhatnak.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
ke-ni 2010.01.05. 17:58:30
Utolsó kommentek